ASZTA: Leszbikus csók, szemét, dulakodás és hányásfoltok a fülledt vásárhelyi éjszakában Téma: Érdekességek

A delmagyar.hu újságírója lemerészkedett a hódmezővásárhelyi sétálóutca poklába, várfagyasztó beszámolóját itt olvashatjátok:

– Az előbb láttam két csajt smárolni – ordítja egy fiú a haverjának a diszkóban, széles vigyorral az arcán. Ilyen és ehhez hasonlóan megdöbbentő mondatokat hallhat az, aki bulizni akar a hétvégén, Hódmezővásárhelyen.

A város büszkesége a nemrégiben megépített sétáló utca, az ott nyílt szórakozóhely pedig igen felkapott, szombat este részegségtől dülöngélő lányok és fiúk füstfelhőbe burkolóznak a bejáratnál, miközben erősen affektálva beszélgetnek. De vajon mi történik, ha kialusznak a fények, a tömeg pedig elvonul?

Már az előtérbe bejutni is nagyon nehézkes- hömpölygő emberáradattal kell megküzdeni, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha csak nekünk jönnek, rosszabbul járunk, ha belénk kötnek, leköpnek, esetleg verekedést provokálnak, az ilyen esetek nem ritkák a vásárhelyi éjszakában. – Csak álltam a fal mellett a barátnőmet vártam, amikor egy kopasz fickó először nekem jött, aztán a pólómat szorongatva rángatni kezdett- panaszkodik Sándor, aki elmondása szerint pontosan az ilyen atrocitások miatt nem jár efféle helyekre csak nagyon ritkán.

Elverekedjük magunkat a bárpultig, hogy italt vegyünk. A kiszolgálás gyors, érdemes hamar valami fedezék után nézni, ha nem szeretnénk a ruhánkon viszontlátni az innivalónkat. Miközben kortyolgatunk, a disco elé két rendőr érkezik egy K-9-es kutya társaságában.  – Rex felügyelő, Rex felügyelő itt egy sonkás szendvics!- kiabálja egy erősen ittas fiú, akitől megtudjuk, hogy mostanában minden szombaton kint van a yard. A bejáratnál egy csapat fiatal füstölög, akik megállnak az ajtó előtt, a ki és bejutást lehetetlenné téve.

Ordítoznak, görcsösen röhögnek,100 méterre is hallani. A csikket legtöbben neves egyszerűséggel a földre hajítják, ahol még tömérdek cigis és sörös dobozt, kiköpött rágókat, műanyag poharakat és elhasznált zsebkendőket is találunk, valamint megszáradt hányás nyomai is csúfítják a sétányt. Amikor egy fiatal lány a szemünk előtt éppen rókázni készül, úgy gondoljuk, hogy ismét körülnézünk odabent. Sötét van, a levegő fülledt és meleg, villódzó fények cikáznak, a tömeg itt még nagyobb, mint az előtérben. A helyiség kicsi, de betölti a rengeteg őrjöngő, táncoló ember. Hegyekben áll a szemét és a mocsok: hiába takarítják lelkiismeretesen ki minden buli után, a szórakozók újfent telepiszkítják mindennel. – Ez még a jobbik eset- meséli Petra, ő járt már úgy, hogy táncolás közben egy részeg fiú lehányta, így neki hamar véget ért az este.

Kis idő múlva a dj elköszön, így mi is úgy döntünk, hogy megindulunk a csordával kifelé. Kaotikus állapotok uralkodnak odakint, hangoskodás, üvegcsörömpölés hallatszódik, de mindez csak tompán, a fülünk még mindig pattog a hangos zenétől. Egy fiú ordibálva elhalad mellettünk majd egyenesen elénk köp. Ezt még kétszer megismétli menet közben, egyszer sikerül egy padot is célba vennie. Egy szekrényhátú krapek nekünk jön, és fenyegetően elkezd szitkozódni. Hazafelé úton még több száz méterrel arrébb is találkozunk szeméttel, cigaretta csikkekkel, összetört sörös üvegekkel és fűben fetrengő részegekkel, a falhoz támaszkodó szerelmesek pedig már-már a közszeméremsértés vétségét követik el.

Ekkor érezzük úgy, hogy elég és meggyorsítjuk lépteinket. Csak érjünk már haza.