Ma 84 éves a magyar televíziózás történetének legfoglalkoztatottabb sztárja, Bud Spencer! Téma: Érdekességek

Bud Spencer (eredetileg Carlo Pedersoli; Nápoly, 1929. október 31. –) olasz úszó, vízilabdázó; színész, akit a nézők leginkább a Piedone-filmekből, spagettiwesternekből és a Terence Hill-lel közös filmjeiből ismernek. Filmjeit általában évi 50-60 alkalommal vetítik le a magyar nyelvű csatornák, ’98-tól 200-ig 52 alkalommal vetítették a kereskedelmi tévék a Kincs, ami nincs című opusát.  via Wiki

Anyanyelve tulajdonképpen a nápolyi nyelv, ezt ő maga vállalja is. Albumot is jelentett meg dalairól, ahol énekel olaszul és nápolyiul egyaránt. A Piedone Afrikában c. filmben mikor megkérdezik Piedonét (azaz Spencert), hogy ő olasz-e, azt feleli: Nem, nápolyi vagyok.

Édesapjának akkoriban vasgyára volt a nápolyi kikötőben, de mikor a gyár előtt horgonyzó hajó egy baleset során felrobbant, a család hirtelen tönkrement. Nyolcévesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, amikor a család 1940-ben elköltözött a fővárosba.

Tanulmányi eredményei egészen kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba. Ezután a római egyetem vegyészkara következett, (mindössze 16 évesen vált az egyetem hallgatójává), tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Ő másfél év múlva, (1948 végén), míg családja 1950-ben tért haza. Folytatta az egyetemet, bár már nem a vegyészmérnöki, hanem a jogi karon, illetve a sportolást, 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését 1967-ben, visszavonult az aktív sportolástól, utolsó vízilabda-mérkőzését a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta.

Kárpáti György így emlékszik a meccsre: „Pedersoli, aki jóképű, magas, karcsú, széles vállú srác volt, miután megkapta amerikai filmszerződését, Budapesten játszott utoljára az olasz válogatott tagjaként. A vízilabda nem a szelídségéről ismert sportág, könnyen el lehet veszíteni néhány fogat, a felrepedt szemöldök látványa pedig egészen megszokott dolog. A színészpalánta ezért kéréssel fordult a magyar csapat tagjaihoz, az arca épségének megóvását szerette volna elérni. A mieink könyörületesek voltak az ellenfél játékosához, megígérték neki, hogy nem bántják, ha a meccset követő vacsorán énekel nekik egy dalt. A mérkőzés egyetlen lidérces álom volt szegény Pedersoli számára. A magyarok körbeadogatták egymás között, mind a hat mezőnyjátékos elszórakozhatott vele. Az illetőnek a labdával tulajdonképpen nem kellett törődnie, minden figyelmét az olasz fogsorára összpontosíthatta. Pedersoli halálra vált arccal kapkodta a fejét a horgok és felütések elől. Az öklök és könyökök azonban szerencsére mindannyiszor időben megálltak, nem okoztak sérülést. A magyar válogatott végül 7:3-ra nyert, és a győzelmi banketten behajtotta az ígért dalt a később Bud Spencer néven híressé lett főhősünktől.”
(Dr. Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok)

Barátnőjével, Maria Amatóval 1960-ban kötöttek házasságot. Ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, árult autót és festéket is. Három gyermekük született: Giuseppe (1961), Christine (1962) és Diamante (1972).

Bár már korábban is szerepelt filmekben – első (szöveg nélküli) szerepe Nero császár (Peter Ustinov) testőre volt Mervyn LeRoy Quo vadis című filmjében 1951-ben –, csak első tengeren túli szerződése (az Isten megbocsát, én nem) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával és költözzön át Amerikába, 1967-ben. Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát, és alkotta meg majd vette fel a Bud Spencer művésznevet. Akkoriban divat volt angolos hangzású művésznevet választani, hogy ezáltal eladhatóak legyenek a western-típusú filmek. A Bud-ot, az egyik kedvenc sörmárkája neveként vette fel, a Spencer név pedig kedvenc színészére, Spencer Tracy-re utal.^[1] Állítólag mókásnak találta, hogy termete ellenére „bud” (rügy) néven hívják.^[2] Itt ismerkedett meg Terence Hill-lel is, és derült ki az is, hogy Olaszországban már egyszer szerepeltek együtt az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön. Mivel közös jelenetük nem volt, így nem valószínű, hogy akkor találkoztak.

1967-től 1985-ig nem kevesebb, mint tizenhét filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte a párosukat. 1985-ben aztán mindketten külön utakra tértek: Spencer megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját étteremláncát Bud Food néven. Közel tíz év múltán, 1994-ben ismét összeállt a legendás páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak.

Azóta csak önálló filmjei voltak, egyre kevesebb számban, amíg 2003-ban abba nem hagyta. 2010-ben visszatért utoljára a I delitti del cuoco című filmsorozatban, amelyet Magyarországon 2013 elején a magyar RTL 2 tűzte műsorára Nincs kettő séf nélkül címmel. Bud-ot Papp János szinkronizálta, miután állandó hangjai, Bujtor István és Kránitz Lajos is elhunytak az elmúlt években.

Bud Spencer és Terence Hill nem az egyetlen színészpáros az olasz filmgyártásban: az akkori időkben igen divatosnak számított a művészek gyakori párosítása. Spencert és Hillt megelőzően ma is legendásnak számít két szicíliai színész Franco Franchi és Ciccio Ingrassia komikus kettőse, mely több mint harminc évig szórakoztatta a közönséget. Még sok hasonló próbálkozás született színészpárosok megalkotására (némelyik Spencert és Hillt utánozva bunyós-párosként lépett fel), de ezek az utánzatok többnyire messze elmaradnak Franco-Ciccio, vagy a Spencer-Hill kettősöktől.

Spencer 2005-ben jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Forza Italia párt színeiben, de alulmaradt vetélytársával szemben.

2010-ben Terence Hill-lel együtt, egész életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve, ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is.